Negyven fölött már tudom, hogy nem kell zavarban éreznem magam az erotikus vágyaim miatt. Sőt! Látom, érzem, megélem, hogyan van az erotika más alkotó energiáimmal összefüggésben. Tudom, hogy a szexualitásom mikor erősíti, vagy épp mikor adja át a helyét más kreatív tevékenységeknek; munkának, gyereknevelésnek, kertészkedésnek, írásnak, varrásnak, bármi más figyelemnek. És bár negyven fölött is éppúgy vágyom figyelemre, szeretetre és elismerésre, tudom értékelni önmagam társaságát. Szabad vagyok és független. Tudok a tükörbe nézni. Mint ahogy azt is tudom, hogy időnként megfeledkezem erről a tudásról, vagy arról, hogy még nem tartok ott, ahol tartani szeretnék. De már nem mérem magam a kortársaimhoz. Saját utamat járom.